Paprikás kifli a kenyér világnapjára

Ma van a kenyér világnapja.

Erre az ünnepre farkasvakság vert meg. Láttam én több gasztrobloggernél is de tegnap martinellinél is, és végre leesett a tantusz, hogy akkor gyerünk, nekem is kell sütnöm valamit.

Limara készített egy fészbukos oldalt is, majd oda is felteszem a képekből az alsót.

Korán keltem, így lett ma reggelre paprikás kiflim. 

Az igen, de hol a fényképezőgépem? 

Jaj, istenem! Nem találom... megvan! 

De lemerült... hol a töltőm? 

- Ki látta a töltőt?

- Ott van, ahova tetted!

- De hol?

Nincs meg... nincs kép, nincs fotó.

Aztán eszembe jutott, hogy ezen a blogon mintha közreadtam volna valamikor, a kezdet kezdetén. Megtaláltam, s hogy ne kelljen keresni a régi bejegyzést, ide másolom az akkorit:
Tehát a Priwall motoroson tanultam Für Kálmántól, aki minden vasárnap ezzel örvendeztetett meg minket!

Hozzávalók 32 kiflihez: 1 kg. finomliszt, 20 dkg margarin, 0,5 l. tej, 2 tojás, másfél élesztő, 1 kávéskanál "igazán piros" pirospaprika, só.

A langyos tejjel és élesztővel kovászt készítünk, a lisztbe beleszórjuk a pirospaprikát és a sót, beleütjük a tojásokat. Eldolgozzuk, 15 dkg olvasztott margarint apránként hozzáadjuk, a tésztát alaposan kidolgozzuk. Langyos helyen kelni hagyjuk. Ha megkelt, négy cipót formázunk. A cipókat kerekre kinyújtjuk, és a kép szerint felvágjuk. Olvasztott margarinnal megkenjük a szeleteket, majd kifli alakra feltekerjük, tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben kisütjük.

Nos, elmondhatom, hogy elég nagy sikere volt, viszont az efféle dolgoknak van egy nagy hibája: pillanatok alatt elfogy (ha van rá három, szép nagydarab férfiú, mint nálunk).
Kálmán megérdemli, hogy megmutassam, nem csalás, nem ámítás, ő a "szellemi atyja" ennek a kiflinek, még akkor is, ha itt éppen a kenyerével dicsekszik. Mert ugyebár, az mindenki előtt nyilvánavaló, hogy egy hajón a szakácsnak kenyeret is kellett sütniük.

Na, ezzel kapcsolatban elmondom, hogy miféle mondás is járta a magyar hajókon, ha új, kezdő szakács érkezett:
- Öreg, nekem itt ne azzal dicsekedj, hogy hidegtálas szakács voltál a Hiltonban, azzal nem élsz meg egy hajón, de ha a Mári néni kocsmájában a szeneslegények nem vertek agyon a pörkölt és babgulyásod miatt, akkor itt is megmaradsz!