Sajnos nem úgy, ahogyan szerettem volna. A titkos vágyam az volt, hogy egy hónapot hosszabbítok, és szeptember végén hagyom abba a hajózást, de egy dolog a vágy, más dolog a valóság: Kotkából (Finnország) az orvos hazaküldött, a jobb térdem bemondta az unalmast... Augusztus 21-én utaztam haza Gdanskból, pontosan egy hete. Erről több szó ne essék.
Csuda jó dolog itthon lenni úgy, hogy a dolgaimat nem úgy kell átgondolnom: mi fér bele a következő behajózásig.
A honlapomat a kötelező mértékben frissítettem, kitettem a Transmaron írott naplómat, így akit az érdekel, ott elolvashatja.
Kitettem a szakácsunkat is a Főzővcske aloldalra, de azt majd úgyis átmásolom ide hamarosan recept kiséretében.
Mondtam már, hogy jó itthon lenni?
Isten hozott itthon! Ha jól értem, akkor véglegesen...
VálaszTörlésKíváncsan várom a többi sztorit is, most pedig megyek, olvassam el a lagzis bejegyzést...:)
Edith
Igen, véglegesen. Nem én, az egészség döntött.
VálaszTörlés