Ugyanis elmentem otthonról. Nem utaztam el, csak bevonultam. Az ORFI-ba, és a II-es Reumatológián megpróbálnak tengerészt faragni belőlem, olyat, amelyik még egy szerződést kibír. Reméljük sikeres lesz a műszakira való felkészítés, és átmegyek a vizsgán...Addig odabent élvezem a kórházi kosztot.
Persze ízre nem rossz. A karalábé karalábé ízű, a sárgarépa se szarvasgomba illatot árasztott. A rizsa fehér, a hús kicsi, tehát minden smakkolt. És kiderül, hogy még ez is sok! Mert erőteljes férfiak ott hagyják a levest, marad rizs a tányéron... mit reklamál az ilyen a kosztra? Vacsora: egy májkrém, két átlátszó szelet kenyér. És a reggeli: inter-szuper-kontinentális reggeli: egy margarin és egy lekvár, de a szállodai rettentő nagy adagnak csak a negyede mindegyik.
Itt válik az ember igazi ínyenccé, mert ha kijött, akkor a vasszöget is élvezettel eszi...
Addig is, amíg kijövök, kezelnek, kúrálnak, és a végén ilyen ügyes leszek:
A halak és rákok eszébe sem jutnak a dietetikusnak? Hogy lesz belőled így tengerész?
VálaszTörlésNa, milyen igazad van, holnap szétütök közöttük!
VálaszTörlésSajnos Én azóta kipróbáltam egy másik konyhát,SOTE II-es bel.
VálaszTörlésMérföldekkel jobb a kaja.
És Te hajókonyhán eszel vagy otthon?
Üdv Titó.
Szia Titó,
VálaszTörlésHát egyelőre itthon, lehet, hogy sokáig. Megmondom az őszintét, hogy nem irigylem a SOTE kaját, mert oda menni, ahhoz sokkal nagyobb baj kell, mint a reumatológiára.