A második búcsúebédem: szívleves és pórés penne

Most kettesben az asszonykámmal... van nekünk egy kedvenc kajánk, ami afféle kínjaétel volt valaha, de mára rendszeresen készítem, mert szeretjük.
Az a története, hogy kínlódtam egyszer, miből is kellene készíteni levest. A fiam főzött magának zöldséget a halához (nagy halfogyasztó, de csak tengerit eszik), és szokás szerint egy félvagonnyi főtt karfiol és brokkoli maradt utána, megenni mindet nem tudta, ott árválkodtak a hűtőben egy jénaiban. A főzővize meg a tűzhelyen.
Nos, volt otthon kacsaszív, azt negyedekre vágtam, puhára főztem a zöldség főzővizében, egy fél zellerrel együtt, aztán néhány szép darab kivételével elturmixoltam a karfiolékat (persze a szivet addig kivettem), majd tálaláskor a tányérba került díszítésnek. Tejfölt adtam hozzá és petrezselyemmel díszítettem.

Hozzávalók:
1 kis fej brokkoli
1 kis fej karfiol
60 dkg kacsaszív (vagy pulyka, vagy csirke...)
1 kis darab sárgarépa
fél zeller,
tejföl, petrezselyemzöld, só, bors

A második fogás pedig penne volt pórémártással - Mamma juttatta eszembe - (csak kevés sonkát vétkeztem hozzá, ja és belekotortam a maradék juhtúrót, és az asszony nem rótt meg érte...)

Amiből elkészítettem: kevés olívaolaj, póré, tejszín, só, bors, szerecsendió, sonka, juhtúró, petrezselyemzöld...